Tantestületi kirándulás

2020. szeptember 18-19-én tantestületünk az EGYH-TAB-20-P-0005 pályázat keretében egy kiránduláson vehetett részt a Dunántúlon, mely megannyi színes programot és számos látnivalót kínált számunkra.
Az ősz színpompájával vetekedett az a fényáradat, amely Veszprémben, a Hősök terén fogadott bennünket. A Nap sugarai szemet kápráztatóan verődtek vissza a tér közepén álló Szentháromság-szobor aranyozott keresztjén. S valóban a napunk ragyogóan indult már a kora délelőtti órákban: Isten ajándékának tekintettük valamennyien, hogy a tervezett Ferences templom helyett a Szent Mihály-bazilikában mutathatott be szentmisét Arnold atya, amit az iskolánk ércnél is csengőbb hangú énekkara tett még bensőségesebbé.
Az istentisztelet után kis a Várnegyed kilátóteraszán Szent István és Gizella királyné szobra mellett elkészültek az elmaradhatatlan közös képek. Majd a várlépcsőkön elsétáltunk a Benedek-hegyre, ahol a Krisztust ábrázoló dombormű végtelenbe nyúló képe öleli magához az arra járó turistákat. A sziklaszirtről csodálatos panoráma nyílt a királynék városára. A Séd-völgyében vezető kanyargós kis utacskán igyekeztünk vissza a buszhoz, hogy folytathassuk utunkat Keszthelyre.
A Festetics-kastélyban az idegenvezetőnk történetei után az újonnan felszentelt iskolalelkészünk felvette a III. Tasziló keresztnevet is.
A kollégiumi szállás elfoglalása után egy csárdában fogyaszthattuk el vacsoránkat, majd a nap kellemes levezetéseként sétát tettünk a Balaton-parton, ami a baráti társaságok beszélgetéseitől és vidám jókedvétől – dacára a kései órának- élettel telt meg. Kellemesen elfáradva tértünk nyugovóra. (Már aki… A szolgalelkű egyházatya gondosságát ugyanis jól példázza, mennyire félti ő is a rábízott juhokat a gonosz lelkektől, hiszen bezárva az „akolba” Isten bárányait, ennek az estnek is, nem csupán a buszos utazásnak vált „kulcs”-figurájává a „kulcskérdésnek”…)
Az esti dínomdánomot egy korai bőséges reggeli követte, hogy Pannonhalmán az apátság falai közt Emanuel atya vezetésével megbizonyosodhassunk arról, kísérőnk személyében valóban „Velünk az Isten”, és hogy az apátság weboldalán olvasható köszöntés mennyire nem földtől elrugaszkodott, fennkölt eszme. Nevezetesen: „A monostor kísérlet arra, hogy a világ egy pici részét ideálisan rendezzük be.” A erődítmény minden fala arról árulkodik, hogy az itt élők különleges kegyben részesültek, amikor Isten meghívására igent mondtak. Ahogyan mi is örökké hálásak leszünk, hogy bepillantást nyerhettünk ebbe a varázslatos miliőbe, többek között a kápolnába, ahol Szent II. János Pál pápa is imádkozott magyarországi látogatása idején. A pár órás séta kevésnek bizonyult; talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy a lelkem egy része ottmaradt, miközben egy másik darabja újult élettel és reménnyel telve távozott.
A vásárolt emléktárgyakon túl lélekemelő élményekkel, meghitt percekkel gazdagodva folytattuk utazásunkat Tácra. Út közben kedves kolléganőnk, Tyavoda Julika elevenítette fel történelmi ismereteinket.
A régészeti emlékparkban tett hosszú séta segített elmélyíteni a két nap élményeit. Reméljük, hogy ezek az emlékek is olyan sokáig élnek majd bennünk, mint az ókori leletek, hogy általuk mint „élő kövek” tovább épüljön a lelkünk, és újult erővel töltődve sikeresen építsük együtt Isten országát.