Hamvazószerda alkalmával iskolánk valamennyi tanulója és dolgozója részesülhetett a hamvazás szentelményében. A reggeli liturgiában Attila atya felhívta figyelmünket az előttünk álló 40 nap legfőbb céljára: a böjtre.
A böjt nekünk, keresztényeknek azt jelenti, hogy egy időre lemondunk az „én”-ünk kiszolgálásáról, szórakozásáról, hogy másoknak szerezzünk örömöt vagy adjunk segítséget. Azt jelenti, hogy elcsendesedve, tudatosan figyelünk a lelkünkre, hogy meghallhassuk, mit vár tőlünk Isten, akinek hangját oly sokszor nem halljuk a rohanó mindennapok során.
Hogy szívünkbe tekintve, bűnös lélekként érezzük, itt az ideje, hogy…
… böjtöljünk a fülünkkel! – vagyis igyekezzünk a jó tartalmakat kiszűrni a beszélgetésekből!
… böjtöljünk a nyelvünkkel! – bánjunk csínján a szavakkal, dicsérjünk, ne bántsunk másokat!
… böjtöljünk a kezünkkel! – igyekezzünk másokat simogatni, megölelni, szeretettel fordulni társainkhoz, s ne egy ökölbe szorított kéz közvetítse érzéseinket a külvilág felé!
… böjtöljünk a lábunkkal! – hogy ne egyik napunkból a másikba átrohanva éljük meg az előttünk álló időszakot! Ha használjuk, a másikhoz segítő szándékkal siető emberként tegyük azt!