Balázs Géza írása nyomán egy hasznos „titok” birtokosai lehettek pénteken iskolánkban azok, akik megjelentek a Szép magyar beszéd verseny válogatóján: „Örülj annak, hogy ez a szép nyelv az anyanyelved! Így sohasem vagy egyedül, mert általa sok ezer év magyarjaival léphetsz kapcsolatba.” A kapcsolattartás azonban nehéz még azokkal is, akikkel együtt éljük meg a mindennapokat - gondoltam tovább magamban már hazafelé a nyelvész-tanár magvas bölcsességeit. A sok „Dicsértessék a Jézus, Krisztus!” és „Mizu?” meg Jól vagy?” mögött valóban ott figyelem-e az osztálytársam, a kollégám, a munkatársam rezdüléseit, vagy csak megszokásból, automatán köszönök neki, amikor elmegyünk egymás mellett a folyosón vagy összefutunk valahol ebben a hatalmas épületben.
Ezért a sok tartalmas tanács közül, amely elhangzott ezen a délutánon, egyet külön kiemelek és a szívére helyezek mindenkinek, aki iskolánk életének szerves része, vagyis nem csupán diákjainkhoz, de szüleikhez és felnőtt kollégáimhoz is szólok: „Tanulj meg kérdezni! A kérdés, kérdezés árulkodik rólunk. Nagyon nehezen tudunk kérdezni. Ügyetlenül próbálkozunk. A gyermekedtől ne azt kérdezd, amikor hazajön az iskolából, hogy: Mi volt az iskolában? Sokkal inkább ezt kérdezd: Ma milyen öröm, szomorúság ért? Min nevettél, hadd nevessek én is?! Segítettél ma valakinek? Mi volt a mai nap a legfontosabb az iskolában? Van olyan gyermek, akivel sohasem játszottál, de szeretnél?” …
Érdemes lenne ezeket a javaslatokat kifejteni, továbbszőni, de a cikk folytatásában az alábbiakat olvashatjuk: „Tanulj meg összefoglalni, tömöríteni!”
Íme:
A zsűri értkeléseként az 5-6. osztályos korcsoportban Pinke Adél, a 7-8. évfolyamon pedig Hajdú Diána bizonyult a szép magyar beszéd kiemelkedő művelőjének. Ők képviselik a Bibóban megrendezendő területi versenyen katolikus iskolánkat.
A versenyzőknek és felkészítőiknek is gratulálok.
Mindenkinek hasznos nyelvművelést!