Vannak napok, amikor úgy érezzük, túl sok minden szakad ránk. Elfáradunk. Testben, lélekben. Nem jönnek a szavak, nincs kedvünk beszélni sem. Csak csendre vágyunk. Ilyenkor jó egy kicsit megállni. Leülni. Csendben lenni. Mélyet lélegezni.
Nem kell nagy imádság. Nem kell sok szó. Elég csak egy halk gondolat: „Segíts.” Vagy csak ennyi: „Itt vagyok.” Isten ezt is érti. A csendünket is hallja.
Van, hogy nem tudjuk pontosan, mit mondjunk. De a szívünk beszél helyettünk. És ez sokszor épp elég. 
A csend nem üres. A csendben ott lehet a megnyugvás. Ott lehet egy kis fény. Egy kis erő, ami segít továbbmenni. Mert a nehéz napok nem tartanak örökké. És sosem vagyunk teljesen egyedül. Ha nehéz, csak lassíts egy kicsit. Légy türelmes magaddal. És ha tudsz, szólítsd meg Istent, halkan, egyszerűen. Ő mindig figyel. Akkor is, amikor mi csak hallgatunk. (Deverdics Éva)